Ének-zene Tanszék

2014. NOVEMBER 9.

Az esemény címe: III. Kamaraopera fesztivál keretében "Egy sóhajtásnyi idő" Gábos Judt és Udvarhelyi Boglárka koncertje

 

 

Az esemény műfaja: koncert
Tudományterület: zeneművészet
Kezdés: 2014. november 9. 16 óra
Szervező egységek: Egri Szimfonikus Zenekar
Helyszínek: Eszterházy Károly Főiskola, Líceum, Kápolna
Kapcsolattartó: Dr. Gábos Judit tanszékvezető egyetemi tanár, 06209610261

Szinopszis:
Charles Gounod: A thuléi király balladája és Margit ékszeráriája a Faust c. operából (Ballade du Roi de Thulé – Air des Bijoux)

Goethe filozofikus költői drámája a 19. századi közönség meghatározó művészi élménye volt. Gounod operát írt a történet nyomán melyben kizárólag a szerelmi szálra koncentrált. Sokan vélték akkoriban úgy, hogy ez a fajta leegyszerűsítés a Faust-mítosz meghamisításával azonos, ám a darab így is elsöprő sikert aratott, sőt: valóságos Faust-láz sörpört végig Európán. A most elhangzó részletben Margit felidéz egy régi legendát, a thuléi király történetét. A király egész életében ápolta elhunyt kedves emlékét, aki egykor egy kelyhet ajándékozott neki. Minden alkalommal, amikor a kehelyből iszik, megerednek a könnyei. Miközben Margit elmereng a mesén, váratlanul ajándékot kap: egy szerény virágcsokrot és egy ládikát. Margit nem képes legyőzni kíváncsiságát és kinyitja a ládát, melyben szebbnél szebb ékszereket talál. Elkápráztatja a csillogás, nem tudja – nem tudhatja – hogy épp most kerül a sátán, Mefisztó bűvkörébe.

Dvorak: Ruszalka :
Ruszalka I. felvonásbeli áriája A Ruszalka Dvorak legnépszerűbb színpadi műve, az egyetlen, amelyet a cseh határokon túl is rendszeresen játszanak. Az opera legismertebb részlete Ruszalkának a holdhoz énekelt áriája. Ruszalka, a sellő szomorúan üldögél a tó partján: szerelmes lett egy ifjú hercegbe, ezért maga is szeretne emberré változni, de ennek súlyos ára van. Emberi fül számára szava sohasem lesz hallható, s ha végül csalódna az emberekben és visszatérne a szellemek birodalmába, az szerelmese számára a halált fogja jelenteni.
Az ária népszerűségét mindennél jobban jelzi, hogy popfeldolgozása is ismert.

Jacques Offenbach: A Gérolstein-i nagyhercegnő / Legenda a kupáról és A nagyhercegnő rondója

Offenbach Gounod, Boito és Verdi kortársa volt, de ő nem az opera színpadán akart sikereket elérni, hanem a könnyedebb szórakoztatást ígérő zenés színházban. Rossini a „Champs-Élysées Mozartjaként" aposztrofálta. A Gerolstein-i nagyhercegnő ugyan egy képzelt mini-államban játszódik, mégis mindenki felismerte, hogy Offenbach a francia közállapotokon és a szánalmas katonaságon gúnyolódik. A „Legenda a kupáról" című jelenetében a tulei
király történetét – amit a Faustban Margit énekel – használja fel a komponista.
A szöveg tartalmát szinte egy az egyben átveszi, de ezt a megható történetetegy olyan környezetbe helyezi, ami a paródia eszközeként szolgál. A másodikként elhangzó dalban „Ah, mennyire szeretem én a katonákat" – énekli a hercegnő operai modorban. Tetszik neki a férfiak fess uniformisa, bajusza és dekoratív tollbokrétájuk. Még markotányos nőnek is beállna közéjük, csak hogy mindig a közelükben lehessen.

 

2014. NOVEMBER 11.

Az esemény címe: „...Mesterszóknak okos formálása": Zenei terminológia, vita és karaktergyilkosság Magyarországon, 1831–1832

 


Az esemény műfaja: Zenetudományi előadás
Tudományterület: zeneművészet
Kezdés: 2014. november 11. 16.30 óra
Szervező egységek: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Helyszínek: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ligeti György Épület 018. terem, Budapest, Wesselényi u. 52.
Kapcsolattartó: Molnár Szabolcs tanársegéd, 06209203164
Az esemény honlapja: lfze.hu

 

Szinopszis:
Chopin és Liszt: a romantika két óriása. Bár mindkettő közép-európai származású, sorsuk életük során több ízben és több szálon is összefonódott. Párizsban találkoznak, 1832-ben. Kölcsönösen tisztelték, sőt – főképp ami Lisztet illeti – csodálták is egymást. „Senkihez sem hasonlítható: magányosan, páratlanul ragyog a művészet égboltján" – írja Chopinről Liszt.

A koncerten elhangzó két Liszt koncert-etűd a 3 Etudes de Concert - az egyik párizsi kiadás címe alapján: 3 Caprices Poétiques - 2. és 3. darabja.: La Leggierezza (könnyedség, könnyűség) és az Un sospiro. Mindkettő valóban költői capriccio: intim, elegáns és Chopin műveinek hangvételét idézi, ugyanakkor a szélesen áradó, az olasz opera és bel canto dallamformálást is idézi. Mégis, ízig-vérig Liszt-művek: előadásmódjuk kötetlenebb, több rétegű, mint a Chopin etűdöké.

Chopin Andante spianato et Grande Polonaise brillante c. művét zenekari zongoraműnek szánta, komponálását a Polonézzel kezdte, még 1830-ban, Varsóban. A mű első részét, az Andante-t, 4 évvel később írta, majd a két részt egy merész gondolattal összeillesztette. A két tétel szervesen összefügg és bár párosításuk elég rendhagyónak tűnik, remekül összeillenek. Az első tétel (Andante spianato (spianato: sima, egyenletes)) dallamvilága a zongora - bel canto ékes példája. A második tétel Chopin utolsó stile brillante-ban írt műve, mindvégig bravúros, virtuóz, ugyanakkor minden mozzanatát – még a polonézre jellemző hősies gesztusaiban is - átszövi a dallamosság.

 

2014. DECEMBER 3.

Az esemény címe: Marík Erzsébet, Várady Krisztina zongora négykezes hangverseny

 

 

 

Az esemény műfaja: koncert
Tudományterület: zeneművészet
Kezdés: 2014. december 3. 19 óra
Helyszínek: Eszterházy Károly Főiskola, Líceum, Kápolna
Kapcsolattartó: Dr. Várady Krisztina főiskolai docens, 06207772810


Szinopszis:
Wagner: Tannhäuser nyitány (1845)
A Tannhäuser Wagner egyik legszebb dallamvilággal átszőtt három felvonásos operája. A témával a zeneszerző már párizsi tartózkodása idején, 1841-ben foglalkozott, librettóját is maga írta a 13. században keletkezett Sängerkrieg auf Wartburg monda és a 16. századi Dannhauser című ének alapján. Az opera zenéje már-már szimfonikus erővel és gazdagsággal rendelkezik, ami kontrasztot képez a belső, személyesebb dallamokkal.
A nyitány háromrészes formában, szinte didaktikus világossággal előlegezi az opera fő konfliktusát: a keresztényi, tiszta szeretet és a bűnös, érzéki szerelem ellentétét. A zarándokok kórusának emelkedett dallama csendül fel előbb, s a Vénusz-barlang féktelen tobzódásának hangjai után ismét ez tér vissza, megbékélésként.

Strauss: f-moll szimfónia (Op. 12) 3. tétel (1884)
Strauss szimfóniái a korai alkotói periódusában születtek, még mielőtt szimfonikus költeményeit megírta volna. E művek program nélküliek, s még a klasszikus forma-és harmóniarendben gyökereznek. Az f-moll szimfónia Op. 12. keletkezési ideje 1884, Strauss mindössze 20 éves volt megírásakor. A szimfónia lírai szépségű lassú tétele a zeneszerző saját átiratában hangzik fel.

Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei (Op.28) (1895)
Till Eulenspiegel a németalföldi népköltészet bolondos-bölcs fenegyerek-hőse. Ennek a vonzó és egyben szimbólummá nőtt emberalaknak zenei portréja számos lehetőséget nyújtott a harminc esztendős Richard Strauss számára, aki Till Eulenspiegel vidám csínytevéseit valóban epikus részletességgel, leíró módon ábrázolja. A rondóformában feldolgozott szimfonikus költemény minden epizódja a cselekmény egy-egy fordulatát beszéli el: mint kelt zűrzavart hősünk a hetivásár forgatagában, lovával a kofák sátrai közé ugratva és szétszórva áruikat; mint űz gúnyt az utcasarkon prédikáló pap magasröptű szavaiból és hívői gyanútlan nyájából; mint vall szerelmet egy leánynak, aki azonban nem hallgatja meg, és ezzel végső bosszúra ingerli a világ ellen; mint rántja le a leplet a tudós professzorok szemellenzős tanairól... a társadalom azonban nem tűri tovább a rendbontót, Tillt bíróság elé állítják és halálra ítélik. Gúnyos kacaját a halálos ítélet végrehajtását kísérő dobok pergése fojtja el. Tillnek azonban csak teste halt meg, bátor, lázadó szelleme, kritizáló kedve és iróniája tovább él, ezt fejezi ki a szimfonikus költemény megkapó epilógusa.


< Vissza